2014. december 5.-én volt alkalmam interjút készíteni a Proton Cinema egyik alapítóproducerével, Petrányi Viktóriával (Fehér isten, VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan). A beszélgetés alapkoncepciója a magyar filmipar jelenlegi működése volt, de számos más érdekes téma is előjött. 

A Bajok Harry-vel (The Trouble with Harry, 1955) című filmben Hitchcock sajátos narratív struktúrán keresztül meséli el egy erdőben talált holttest történetét. A film hordozza ugyan Hitchcock hagyományos szerzői kézjegyeit (mint a suspence), tudatos játékot folytat azonban az olyan műfajok elemeivel is, mint a vígjáték, a bűnügyi film, illetve a thriller. A klasszikus elbeszélőmódtól olyan rendhagyó motívumokkal rugaszkodik el – mint a szokatlan epizód-fordulat struktúra, eklektikus karaktermotiváció, trükközés a lineáris narratívával –, amelyek nézői bizonytalanságot idéznek elő, valamint megnehezítik a film narrációjának rekonstruálását.

A film alapvető narratív módszereit fogom feltárni és elemezni aszerint, hogy az egyes elemek milyen funkciót töltenek be az elbeszélés során. A film felosztása során tekintetbe veszem a Kovács András Bálint Film és elbeszélés című írásában ismertetett todorovi ötfázisú felosztást.[1] E felosztás értelmében a film a következő részekre bontható: 1. egyensúlyi helyzet a kiindulópontnál; 2. az egyensúly megbomlása valamely esemény következtében; 3. annak felismerése, hogy az egyensúly felborult; 4. kísérlet az egyensúly visszaállítására; 5. a kezdeti egyensúly visszaállítása.

Elemzésemben a hollywoodi négy-felosztásos struktúrát is felhasználom, hogy bizonyos jeleneteket más fényben is értelmezhessek. A négy-felosztásos struktúra 1. a bevezetésre, 2. a konfliktus lezárásának megkísérlésére – amelynek nyomán a hős felismeri a valódi problémát –, 3. az egyensúly visszaállításának megkísérlésére, valamint 4. az egyensúly visszaállására bontja a filmet.

A cikket eredetileg 2014-ben írtam.